Látomás teremtő fénylő Igék
Pünkösdelőn, az Úr 2025. esztendejében rendkívüli ajándékot bízott rám a Feltámadott Úr. Tanácsolása ez: Mondd el testvéreidnek! Így született ez az írás, hogy elmondhassam mindenkinek a lenyűgözően egyszerű, mély pneuma-szentenciát, Lélek üzenetet: „Tűzbölcsőben ringattad anyaszentegyházadat, Uram”. Titkokról vallok, konfessziós lélekkel, hálával és meghatottan.
A Mindenség és esendő szívünk Gazdája, az Úr Jézus helyezte szívembe a szót. Szent titkokról vallok. Az Úr legkisebb tanítványaként, minimus discipulus Domini-ként. Ahogyan 60 éve latin órán Győrben megfogalmaztam. Most hálás tudatossággal megélem: tart még a ma. Egy életen át, hitem, lelkem mély világában ölelkeztek össze a szavak:
„Tűzbölcsőben ringattad anyaszentegyházadat, Uram”.
Ki tudja, mi lesz életünk szakrális refrénje? Én ezt kérem el Tőled, Uram.
Mi ennek a mondatnak a Lélek szerinti genezise és tartalma? Két Ige fénylik fel az Élet Könyvéből hirtelen. Az egyik Jánosnak, a Patmosz szigetén, vakon, látomásban hallott mondata. A hét kis-ázsiai gyülekezethez írott levele végén elgondolkodtató, felhívó hitrefrénként ismételgeti:
„Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezetnek!” (Jel 2,7; 11; 17; 29. 3,6; 13; 22).
János szent refrénje ma is szól azoknak, akiknek van belső hallásuk. Napjaink kegyelembe fogadott protestáns teológusa, Nisslmüller írja: minden igeolvasás, igehirdetés „audioerit”, akusztikai hallásélmény, meghallása annak, mit üzen az Úr.
A másik Ige, ami tűz oszlopként járt előttem is sok-sok éjszakán, Pál lenyűgöző, egyben elnémító vallomása:
„Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt, – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, csak Isten tudja –, elragadtatott a harmadik égig. És tudom, hogy az az ember, – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, csak Isten tudja –, elragadtatott a paradicsomba, és kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania” (2Kor 12,2-4).
János és Pál a nekik adott isteni felismerésekkel hűségesen éltek. Amit nem szabadott kimondani, arról hallgatott Pál. Amit ki kellett mondani, azt kimondta János. Az átélt istenélmény, Krisztus-élmény kimondhatatlan mélységeiből és energiájából táplálkozott hitéletük. Ma is igaz és ámen Lélek-élményük: másokért, az egyházért, Isten hívő népéért.
Betlehem és Jeruzsálem bölcsőtitkai
Midőn ezt az évtizedeken át lélek-mélyen, Szentlélek kohóban kiformálódott vallomást leírtam, láttam lelki szemeimmel az első krisztusi éjszaka és az egyház születésének első óráit. Betlehem és Jeruzsálem keresztyén bölcsőtitkait. Azt, amikor az Ige testté lett (János 1,14), s bár övéihez jött, de az emberek nem fogadták be (Ján 1,11).
Ezért a názáreti vendégfogadó melletti istálló kőbölcsőjében lépett övéi közé, pásztorokat is megdideregtető éjszakában. Ő lett a megtestesült fényoszlop, amellyel Isten egykoron vezette népét. A kőbölcső mostohasága, az emberek istenvaksága, belső, lelki törvénytáblákkal körülzárt istentér-szűkülete nem engedte be Őt oda, ahová jött: a szívekbe.
De akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek (Ján 1,12).
Ez a hatalmas dráma, az üdvözítés egyáltalán nem sima története folytatódik ma is. A befogadás-elutasítás, a fény-sötétség, a tanítvánnyá válás – az istentagadás küzdelme, amelynek történelmi csúcspontja a kereszt.
Ám Isten, az Atya szeretetének irgalom története is folytatódik. Levette Fiát a keresztről, harmadnapra feltámasztotta. Majd pedig amikor eljött abban az évben a zsidó rendtartás szerinti pünkösd napja, hirtelen hatalmas szélroham támadt Jeruzsálemben,
„majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre… Mindnyájan megteltek Szentlélekkel… mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni” (ApCsel 2,1-13).
Ez a pünkösdi lángocska-történet az élő Jézus Lelkének csodája. Az egyház születésének tűzbölcsője ez. A legszentebb titokzatos pillanat, amikor az ószövetségi Isten-jelenlét, shekina fénylő tűzoszlopát, az Isten-létet az izzó, de el nem hamvadó csipkebokorban, s az Úr Jézus által megígért Paraklétoszt, Vigasztaló, Védőügyvéd Lelket háromszoros egységben ismerheti fel hitünk. Kozmikussá fokozott energiatöbblettel, egyetemességgel, mégis személyekre leosztott lángocskák, Lélekkel töltekezések formájában.
Így hívta életre, fektette tűzbölcsőbe Krisztus a menyasszonyát, az egyházat. Ilyen csupa titok, szentség egyesítő földi-kozmikus gyújtóponttá lett az a jeruzsálemi felház. Sacrosanctissimum secretum. Legtitkosabb szent titokká.
Dicsőítünk Téged Krisztus, mert tűzbölcsőben ringattad, ringatod egyházadat a világ javára, és a Te neved megjelentetésére, magasztalására a történelem végéig.
Tűzbölcső ragyogás a történelmen át és minden hívő lélekben
Ez a háromszoros világenergia központ, a fons vitae vivificans, az élet éltető forrása az egyházban az első pünkösd óta számolhatatlanul körbesugarazta a Földet, az újabb és újabb nemzedékeket.
A Szentháromság Isten egyben tartó tűztitkából, a szeretet soha nem pusztító fényéből és melegéből, az „univerzális lelki búbos kemencéből” azóta is kifogyhatatlanul jut mindenkinek, aki kéri. Tűzbölcsőből fellobbanó lángocska járja be ma is minden évben karácsony előtt Földünk egyre több országát, a Betlehemi Láng.
És a keresztyén kegyességtörténet, a boldog lelkek üdvösség históriája is tele van „éltető tűzesetekkel”, amelyek mindig áldássá válnak.
Az egyház, mert fellelkesített, Lélekkel átjárt és hordozott valóságként él és éltet. Segít megvalósítani az egyetlen, emberhez méltó, minket istengyermekségre felrangosító küldetést: izzássá, világossággá válni.
Nem hűlt ki a jeruzsálemi tűzbölcső tudat! Nemzedékről-nemzedékre megjelenik.
Szír Efrém (306-373), a Szentlélek hárfása így énekelt népének: „A melegség a Szentlelket hozza közel hozzánk. Vedd észre a tüzet és a Lelket szülőanyád ölében, lásd meg a tüzet és a Lelket keresztségedben, a kenyérben, és a kehelyben”. Kyrillonas száz évvel később: „A Lélek szárnyai vesznek körül titeket.
Tűz száll az ajkadra, és lángozó tűz árad szádból. Száj, nyelv beszélni kezd a Szentlélek forróságával, ami megtöri az utálatos és fagyos hallgatást, elűzi a félelmet”. Árad szét Európában a tűzbölcső egyházszemlélete 2000 év óta. Új kultúrát, testvéri szót, tiszteletet ébreszt, amerre csak átsuhan a Lélek szele és szelíd tüze feléled. Melanchthon, a wittenbergi reformátor: „Az Antikrisztus csak a Szentlelket akarja kiszorítani az egyházból, a keretet meg akarja tartani. Így akarja lélektelenül az egyházat leigázni és szolgálatába hajtani”.
És jött a tűzbölcső éltető és ébresztő hulláma, amikor kiszikkadt az emberiség a két világégés után. A svájci Bohren, Brunner, a holland Berkhof, majd a világszerte berobbanó karizmatikus mozgalmak árasztották a tűzbölcső melegét, világosságát. Még filozófusok, írók is felismerték a nagy szükséget és lehetőséget. Heidegger szerint a Lélek mindent átlelkesít, lelket önt mindenbe (1Móz 2,7). Elveszi a kedélytelenséget, új emberré formál.
Hajnali hallomások, látások Istene, Úr Jézus, áldott légy Szentlelkedért, tűzbölcsőben megformált, kiégetett arannyá rangosított egyházadért. Énekeljük hát a 21. századi Lélek-himnuszt örömmel:
Tüzed, Uram, Jézus, szítsd a szívemben,/Lángja lobogjon elevenebben!/Ami vagyok, és mind, ami az enyém,/Tartsd a kezedben, igazi helyén!/Életem kútja, örök örömem,/Fény a sötétben csak te vagy nekem,/Hallod imám, és bármi fenyeget,/Nem hagy el engem, tart a te kezed.
Tűzbölcsőben ringatott, megtartott anyaszentegyházadért áldunk Téged ma és mindörökké Krisztusunk!
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
